A városközpont és környékének jelentõs épületeit és mûemlékeit tekintjük meg. Utunkat a Kultúrpalotánál kezdjük el, majd a Gyõzelem tér, Rózsák tere, a Vár környékének megtekintése után a Bolyai tér és utca érintésével visszatérünk kiindulási helyünkre.

 Kultúrpalota vagy Közmûvelõdési Ház

(Gyõzelem tér 1. sz.)

1911-1913 között épült, dr. Bernády György polgármester idejében, Komor Marcell és Jakab Dezsõ építészek tervei alapján, szecessziós stílusban. Csodálatos a pécsi Zsolnay gyár színes cserepeivel fedett majolika tetõzete. Az épület homlokzatát a Körösfõi-Kriesch Aladár (1863-1920) tervei alapján készített nagy mozaik (a Hódolat Hungária elõtt), fémdomborítások és féldombormûvek díszítik.
Az elõcsarnokot Körösfõi-Kriesch Aladár tervezte. Õ készítette a Táltosok és a Székely mesemondás címû nagyméretû falfestményt, amely a belépõt fogadja. A többi freskó is az õ munkája. A 45 m hosszú elõcsarnok két végét óriási velencei tükrök zárják le. Az emeletre vezetõ, carrarai márvánnyal díszített két lépcsõházban találjuk Nagy Sándor és Róth Miksa üvegfestményeit, amelyek Jókai Mórt, Kossuth Lajost, Petõfi Sándort, illetve Liszt Ferencet, Erkel Ferencet és Munkácsy Mihályt ábrázolják. Bernády György polgármester szavaival élve: „A Közmûvelõdési Háznak a magyar képzõ - és iparmûvészet kincsesházává kell lennie." A Tükörterem a Kultúrpalota gyöngyszeme - állapítja meg Marosvásárhely története címû munkájában Kiss Pál. A terem két végét lezáró velencei háromrészes tükörcsoport növeli a térhatást, akárcsak az elõcsarnok esetében. Csodálatosak a zöldes színekben pompázó oszlopok, falburkolatok, bútorok és a népi motívumokkal átszõtt ablakfestmények.

 A Városháza
(jelenleg a Megyei Tanács és Prefektúra székhelye - Gyõzelem tér 2. sz.)

A fõtér déli részén található ez az impozáns, tornyos épület, amely a Kultúrpalotával együtt a város jelképe. 1906-1907-ben épült dr. Bernády György polgármester idejében, Komor Marcell és Jakab Dezsõ építészek tervei alapján, szecessziós stílusban. Fõhomlokzata ötsíkú, szimmetrikus, amelynek északkeleti sarkában 50 m magas torony áll, szintén díszes majolika tetõzettel. Óráját Müller János, a harangokat Thúri Ferenc készítette. Az épület a város majdnem minden pontjáról látható. A tölcsérboltozatos, oszlopos elõcsarnok a Vajdahunyadi vár lovagtermére emlékeztet, és a fõlépcsõvel együtt elõkelõ képet nyújt a belépõnek. Márványoszlopai, színes heraldikai díszítései és ablakfestményei középkori hangulatot keltenek. Az elõcsarnok, fõlépcsõház, az elsõ emeleti hall és a gyûlésterem mennyezetét kézzel festették.

  Toldalagi-palota
(Rózsák tere 11 sz.)

A hajdani Nagypiac nyugati oldalán álló, szerényebb kivitelû polgári házsort az erdélyi barokk építészet legbájosabb épülete, a Toldalagi-palota zárta le, és az azóta megnagyobbított tér legszebb épülete ma is. Mûemlékként ismert épületeink közül ez a legértékesebb és a legszebb. A Toldalagi-palota külsõ és belsõ kialakítása egyaránt építészeti értékû
Az 1960-as években végzett helyreállítási munkák befejezése után a Megyei Múzeum etnográfiai osztálya nyert elhelyezést az épületben.

 A Nemzeti Színház

A marosvásárhelyiek régi álma volt az állandó színház létrehozása, de erre csak 1946-ban kerülhetett sor a Székely Színház megalakulásával. Az elõadásokat eleinte a Kultúrpalotában tartották, 1973-ban költöztek át Thalia új templomába. A Nemzeti Színház 1969-1973 között épült, és a barokk stílus újszerû értelmezésének jegyeit hordja magán. Csodálatosan szép elõterébõl nyílik a 600 személyes színházterme, ahol a lelkes közönség számos színvonalas elõadást tekinthet meg.

  Az Apollo-palota
(Rózsák tere 5 sz.)

Teleki Sámuel, a Téka alapítója építtette 1820-1822-ben ezt a vendégházat, amelynek jövedelme - végrendelete szerint - „Bibliothecamnak conservatiójára és szaporítására (fordíttassék)...bibliothecamhoz tartozó status personalisnak fizetése (biztosítva legyen)". A nemes céllal emeltetett épület eredetileg kétemeletes volt. Földszintjén üzletek, elsõ emeletén lakások, míg a másodikon táncterem volt.
Az Apollo Szálája megsemmisült, az épület rendeltetése megváltozott, fõhomlokzata sem eredeti. Így a régi Apollo-palota már csak emlékezetben él, mint a város egyik kultúrtörténeti emlékhelye.

 Lábasház
(Kossuth Lajos utca 1 sz.)

A XV. századból való épületet 1772 körül átépítették, ekkor kapta barokk homlokzatát. A földszinti rész árkádos volt, pillérekre, lábakra épült, innen a neve.

 Köpeczi-Teleki ház
(Szentgyörgy utca 1 sz.)

A város legöregebb, emeletes polgári lakóháza.
Falai között híres könyvtár, természtrajzi múzeum mûködött és messze földön híres táncestélyeket rendeztek.

  A Görög-ház
(Rózsák tere 2 sz.)

A Fõtér és a Szentgyörgy utca sarkán álló kétemeletes épület alapjaiban a XVIII. század végérõl származik, építtetõje ismeretlen. Új tulajdonosa, Görög Károly 1827-28-ban építtette át kétemeletessé, s akkor nyerte klasszicizáló homlokzatát is. Oromdíszes homlokzata gazdagon díszített párkányokkal, profilozott ablakkeretekkel tûnik ki. Az elsõ emeleti erkély magasságában lévõ kõtábla a ház történelmi jelentõségét örökíti meg.
1849. július 30-án Marosvásárhelyen székelt Bem tábornok vezérkara, s Petõfi Sándor a Görög család vendégszeretetét élvezte. Innen indult a segesvári csatatérre, mint a tábla szövege írja: „Itt még ember volt, innen indult el a nagy útra", ahol életét vesztette. 1848-ban, miután Gedeon tábornok a piactéren lévõ kõboltozatos városházát leromboltatta, a Tanács üléseit a Görög-ház emeleti termeiben tartotta. A XIX. század végétõl négy évtizeden át itt mûködött a Takarékpénztár. Az államosítás után az épület a Hadsereg Háza lett. Az emléktáblát közadakozásból a város közössége készítette, és azt 1884. szeptember 28-án leplezték le.

 Teleki-ház
(Bernády tér 3-5 sz.)

1797-1803 között építette gróf Széki Teleki Domokos, empire-be átmenõ barokk stílusban. 1849-ben Teleki vendége Bem tábornok. 1935-tõl a református egyház tulajdona. 1994 október 1-tõl kezdve az épület elõtt látható dr. Bernády György városépítõ polgármester szobra, Bocskai Vince alkotása.

A Vár

Marosvásárhely egyik legismertebb nevezetessége a vár, amelyet a XVII. század közepén építettek Borsos Tamás fõbíró kezdeményezésére. A vár helyén Báthory István erdélyi vajda várkastélyának romjai állottak. A megerõsített építményt a székelyek szemmel tartása végett építették 1492-ben a város melletti dombra. Ez azonban nem volt elégséges egy esetleges külsõ támadás esetén, hogy megvédje a várost. Így az 1601-ben betörõ török-tatár seregek zavartalanul garázdálkodhattak, földig rombolva a vár belsõ épületeit. Egy év elteltével Basta emberei megsemmisítették azokat az épületeket, amelyek valami szerencse folytán épségben átvészelték a török pusztítást. A városbeli céhek vállalták öt bástya (összesen hét bástyája van a várnak) megépítésének költségeit és munkálatait, ezek mai napig õrzik nevükben építõik mesterségét. Ha a Bernády György térrõl indulva a Petru Maior Tudományegyetem felé megkerüljük a várat, az elsõ bástya, amelyet megpillantunk a Vargák bástyája, majd továbbmenve következik a Szûcsök és a Lakatosok közös bástyája, valamint a Kádárok bástyája. A Vár sétányon elhaladva megtekinthetjük a Mészárosok majd a Szabók bástyáját. A Kapu bástya, mint neve is mutatja bejáratul szolgált az erõdítménybe. A vár utolsó bástyája a Báthory bástya, nevét építtetõjérõl kapta.

 Bolyai Farkas Elméleti Líceum
(Bolyai utca 3 sz.)

A Bolyai Farkas Líceum õse a reformáció hajnalán születik, és megalapozásától kezdve a reneszánsz, a humanizmus iskolakoncepciójára épít. A ferencrendiek elhagyott otthonában kezdõdik meg a tanítás 1557-ben, az úgynevezett Schola Particulában (ez az iskolaforma mai szemmel a középiskolának felelne meg).
Az iskolában már a kezdetektõl külföldi egyetemeken tanult, európai mûveltségû, tudós férfiak tanítanak. Rektorai jogtudományi, történelmi, mûvelõdéstörténeti munkákat jelentetnek meg. A XVII. században megindul az osztályonkénti tanítás, meghatározott órarend szerint. A Rákóczi-szabadságharc idején sok diák áll be Rákóczi zászlaja alá, életüket is áldozzák a szabadságharcban. 1718-ban új korszak kezdõdik az iskola életében, a Particula egyesül a sárospataki református kollégiummal (a sárospataki református kollégium diáksága és két tanára az ellenreformáció áldozataként menekül elõször Gyulafehérvárra, majd Marosvásárhelyre). „Fõtanoda” lesz, és Református Kollégium néven szerepel a továbbiakban. Az 1740-es években a felvilágosodás eszméi áramlanak be a kollégiumba. 1793-ban Marosvásárhelyen megalakul az Erdélyi Magyar Nyelvmívelõ Társaság, amelynek legállandóbb, legszilárdabb alapját a kollégium tanárai és volt diákjai jelentik. Kezdetét veszi a jogi oktatás, amely 1866-tól jogakadémiává fejlõdik. 1804. május 4.-én tartja beköszöntõ beszédét Bolyai Farkas, akinek majdnem félévszázados nevelõi, tudós tevékenysége a kollégium történetében korszakalkotó. Korának egyik legelsõ matematikusa, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, matematika-tankönyvek szerzõje, de mindig pedagógus is, aki nemcsak a tudás, de a tudás átadásának problémáival is foglalkozik. Élete meghatározó törekvése: a nevelés, az ifjúság, az emberek nevelése, ez hatja át minden tudományos tevékenységét, ez a szándék nyilatkozik meg drámáiban éppúgy mint erdészeti vagy zenei szakmunkájában. Itt kell megemlítenünk fiát, Bolyai Jánost, aki az iskola legnagyobb diákja, matematikus, filozófus, a legnagyobb magyar tudós. A geometriát forradalmasító mûve 1831-ben jelent meg, Appendix Scientiam Spatii Absolute Veram Exhibens (A tér abszolút igaz tudománya) címmel, amiben egy új, nem-euklideszi geometria alapjait teszi le. A XIX. század 30-40-es éveiben, a kollégium tanári kara elõharcosa azoknak a haladó törekvéseknek, amelyek az 1848-as forradalom és szabadságharc küzdelmeibe torkollnak. A szabadságharc leverése után 6 diákot börtönre ítélnek, Török János professzort kivégzik. 1908. szeptember 10.-én ünnepélyesen lerakják a kollégium új, mai épületének alapkövét. Az avatási ünnepségre 1911 június 6.-án kerül sor. A két világháború között a kisebbségi iskolák nehéz helyzetét éli tanár, diák egyaránt. 1956-ban az iskola felveszi a Bolyai Farkas nevet, amit kisebb megszakításokkal máig visel. Az iskola elõtt látható a két Bolyai szobra, Csorvássy István és Izsák Márton alkotása.

 Teleki téka - Wesselényi-ház

(Bolyai utca 17 sz.)

A könyvtáralapító széki gróf Teleki Sámuel (1739-1822) fiatalon, tizenötéves korában, peregrinálása idején, 1759-1763-ig gyûjtötte könyveit. Élete végéig vásárolta a külföldi és a hazai könyvpiacokon megjelent klasszikusokat, valamint a tudományos világ kiadványait. Igényesen válogatta a XV-XIX. századi könyvkiadás ritkaságait, bibliofil érdekességeit, különlegességeit.
Teleki Sámuel létesítménye a város legfõbb nevezetessége, könyvtárterme a magyarlakta területek legszebb empire terme, s szekrényeiben az európai mûveltség leggazdagabb hagyatékát õrzik. Az épület ad otthont a Bolyai emlékszobának is.

 A Bolyaiak Emlékháza
(Köteles Sámuel utca 5 sz.)

A ház homlokzatán két emléktábla látható. Az egyik arról tudósít, hogy ezen a helyen állott az a ház, amelyben Bolyai Farkas 1804-1856 között, haláláig lakott, és fia, Bolyai János gyermek- és ifjúkori éveit töltötte. A másik emléktábla azt hirdeti, hogy itt élt és dolgozott Molter Károly, kollégiumi tanár és író.
Marosvásárhely régi terein és utcáin sok helyen láthatóak nevezetes házak, melyek a régi idõk tanúi, neves családok, híres emberek és jelentõs szerepet játszó polgárok otthonai voltak. A város templomai, a várbástyák, patinás épületek, híres iskolák és egyetemek, kõbe vésett emléktáblák mind a város történelmét idézik fel.

Kellemes városnézést kívánok!