Bolyai János a matematikatörténet egyik legnagyobb alakja. Nevéhez korszakalkotó felfedezés fűződik: a nem-euklidészi geometria megteremtése forradalmat jelentett a geometria és az elméleti fizika terén, megdöntötte a newtoni világszemléletet.

Kolozsváron született 1802. december 15-én. Gyermekkorát Marosvásárhelyen töltötte, a Kollégium diákja volt. Már gyermekként élénken érdeklődött a matematika iránt, tehetsége korán megmutatkozott. A család anyagi lehetőségei nem tették lehetővé göttingeni továbbtanulását, ezért a bécsi hadmérnöki akadémiára került. A hibás pályaválasztás megnehezítette életét. Néhány évig műszaki tisztként Temesváron, Aradon és Olmützben teljesített szolgálatot, majd harmincéves korában nyugdíjaztatta magát és hazatért Marosvásárhelyre. Itt és Domáldon, egy küküllőmenti faluban élt visszavonultan.

Bolyai Jánost fiatalkorától foglalkoztatták a matematika megoldatlan kérdései, ezek közül is leginkább Euklidész XI. axiómájának, a párhuzamosok posztulátumának problémája. Alkotó munkájának eredményeként már 1823-ban eljutott a nem-euklidészi geometria kidolgozásáig. Eredményeit a Scientia Spatii (A tér tudománya) című művében fogalmazta meg, de ez csak 1832-ben jelent meg Bolyai Farkas Tentamen című kötete függelékeként (Appendix). A korszak egyik legnagyobb felfedezése alkotójának életébe semmilyen változást nem hozott, sem anyagi, sem erkölcsi sikert. Neve ismeretlen maradt a tudományos világ számára.

A Teleki-Bolyai könyvtár mintegy 13. 000 oldalnyi Bolyai János-kéziratot őriz, ezek jelentős részét a Tan c. filozófiai munkája alkotja,. Alkotója enciklopédikus műnek tervezte, amelynek a tudományokat és művészeteket tárgyaló fejezetek után, az Üdvtan című részéből az egész emberiség megismerhetné az általános boldogsághoz vezető utat.

1860. január 27-én halt meg. 1911-ben temették a külön sírban nyugvó Jánost apja mellé.