BOLYAI FARKAS

Bolyai Farkas a Szeben megyei Bólyán született 1775. február 9-én, elszegényedett kisnemesi családból. Iskoláit a Nagyenyedi Református Kollégiumban kezdte. A matematika és nyelvtanulás terén megmutatkozó tehetsége miatt csodagyermeknek tartották. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron folytatta. A göttingeni egyetemen fordult érdeklődése a matematika felé. Itt kötött életreszóló barátságot Carl Friedrich Gauss-szal, a nagy német matematikussal. Hazatérve Kolozsváron telepedett le. 1804. május 4-én tartotta székfoglaló beszédét a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban, ahol negyvenhét éven át tanított matematikát, fizikát, kémiát, csillagászattant. (Az iskola ma nevét viseli.)

Rendkívül sokoldalú tevékenységének fő területe a matematika volt. Első dolgozatai a párhuzamosok tárgykörével foglalkoznak. Főműve, a Tentamen (Marosvásárhely, 1832) a matematika alapjairól szóló elmélkedéseit tartalmazza, jelentősek új, korát megelőző gondolatai. Matematikai tárgyú munkáit tankönyveknek szánta. Kitűnő elméleti pedagógus volt, fennmaradtak iskolareformokat célzó tanulmányai, amelyekben a tananyag ésszerűbb megszervezését és a gyakorlati oktatást sürgeti.

Érdeklődött a gyakorlati kérdések iránt: gazdaságos fűtési rendszerű kályhákat készített, amelyek hamar elterjedtek egész Erdélyben. Ő írta magyar nyelven az első erdészeti szakkönyvet. Kézirati hagyatékában optikai dolgozatok, folyószabályozási- és hídtervek, orvosi receptek is vannak.

Vonzották a művészetek is: festett, hegedült, zenei dolgozatokat írt, fiatalkorában a színészettel is próbálkozott. Írt verseket és színdarabokat (Öt szomorújáték. Szeben, 1817., A párizsi per. Marosvásárhely, 1818.), fordított francia, angol és német nyelvű irodalmi munkákat.

1856. november 20-án halt meg Marosvásárhelyen, a református temetőben nyugszik.